A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭu­fa­il, Abū Bakr. Der Phi­lo­soph als Au­to­di­dakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein phi­lo­sop­his­cher Insel­ro­man. Hrsg. und übers. von Pat­ric O. Scha­erer. 2. Ausg. Phi­lo­sop­his­che Bib­li­ot­hek 558. Ham­burg: Fe­lix Mei­ner Ver­lag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írá­som szán­dé­ka sze­rint re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott fi­gye­lem­fel­hí­vás. Egy­út­tal egy so­ro­zat kez­de­te, ami­re a cím­ben ta­lál­ha­tó sor­szám is utal. Olyan mű­ve­ket fo­gok vizs­gál­ni, ame­lyek be­fo­ga­dás­tör­té­ne­te ré­sze és alap­ja an­nak a kora új­ko­ri, az élet min­den te­rü­le­tét át­ha­tó pa­ra­dig­ma­vál­tás­nak, amely­nek utó­lag a fel­vi­lá­go­so­dás pro­jekt­je el­ne­ve­zést ad­hat­juk. A ki­fe­je­zés de­fi­ní­ci­ó­ját most mel­lő­zöm, de a terv­be vett – re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott – so­ro­zat min­den egyes da­rab­ja azt fog­ja bi­zo­nyí­ta­ni, hogy ez a pro­jekt tel­jes­sé­gé­ben so­sem tu­dott ha­tást gya­ko­rol­ni a min­den­ko­ri Ma­gyar­or­szág mű­ve­lő­dé­si, men­tá­lis és po­li­ti­kai ál­la­po­tá­ra, vi­szont ar­ról, hogy en­nek máig ható és érez­he­tő kö­vet­kez­mé­nyei van­nak, itt nem tisz­tem szólni.

A mű­fa­ját te­kint­ve per­sze re­cen­zió ez az írás, is­mer­te­té­se az ere­de­ti­leg a fő­hő­sé­ről cí­met kapó (Hajj ibn Jak­zán – Ele­ven, éber fia) arab fi­lo­zó­fi­ai re­gény mo­dern né­met for­dí­tá­sá­nak. Kis – év­ez­re­des – ug­rá­sok­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Levél Gábor Lászlónak, az Origo főszerkesztőjének

2019. július 16. § 3 hozzászólás

reciti közlemény

Az aláb­bi le­vél szö­ve­gét email­ben el­küld­tem Gá­bor Lász­ló fő­szer­kesz­tő­nek az info@origo.hu címre.

He­ge­düs Béla

Tisz­telt Fő­szer­kesz­tő Úr!

Az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek tu­do­má­nyos fő­mun­ka­tár­sa­ként, a reciti.hu in­té­ze­ti por­tál fő­szer­kesz­tő­je­ként írok Ön­nek. Po­li­ti­kai ki­fi­ze­tő­hellyé vált az MTA Pré­mi­um Poszt­dok­to­ri Prog­ram cím­mel je­lent meg az Ori­gón 2019. jú­li­us 16-án egy „írás” (a fur­csa idé­ző­jel hasz­ná­lat­ban az Önök lap­ját kö­ve­tem). Meg­le­pőd­tem, hogy eme „írás” szer­ző­jé­nek az „Ori­go” „név” van fel­tün­tet­ve (szo­kat­lan ez szá­mom­ra), ezért va­gyok kény­te­len Ön­höz mint az Ori­go fő­szer­kesz­tő­jé­hez for­dul­ni. A név­te­len szer­ző Önt mint fő­szer­kesz­tőt, de az ol­va­só­kat is – vissza­él­ve lap­ja ne­vé­vel – be­csap­ta, mi­köz­ben al­jas, mél­tat­lan és ha­zug mó­don tá­mad­ta kol­lé­gá­mat, szer­kesz­tő­tár­sa­mat, Szi­lá­gyi Emő­ke Ri­tát. Az „írás” náci-bolsevik jel­le­gű stí­lu­sá­ról szót sem ej­te­nék, de ta­lán egyet­ért ve­lem, hogy mél­tat­lan a nagy múl­tú tar­ta­lom­szol­gál­ta­tó por­tál­hoz. Ké­rem, higgyen ne­kem, s ezért csak egy­szer la­poz­zon bele a Szi­lá­gyi Emő­ke Rita ál­tal saj­tó alá ren­de­zett és szer­kesz­tett mo­nu­men­tá­lis kö­tet­be, amit a re­ci­ti adott ki könyv- és le­tölt­he­tő for­má­tum­ban. Íme a köz­vet­len link és könyv bib­li­og­rá­fi­ai leírása:

Olahus, Nic­o­laus. Epis­tu­lae: 1523–1533. Edi­dit, int­ro­du­xit et com­men­ta­ri­is inst­ru­xit Emő­ke Rita Szi­lá­gyi. 1. Bib­li­ot­he­ca Scrip­to­rum Me­dii Re­cen­tis­que Ævo­rum. Se­ri­es Nova 19. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018 [http://reciti.hu/2019/4989]

Ter­mé­sze­te­sen mind a könyv, mind a le­tölt­he­tő for­má­tum bár­ki szá­má­ra in­gyen el­ér­he­tő, hi­szen köz­pénz­ből volt fi­nan­szí­roz­va a lét­re­jöt­te. Idő­egyez­te­tés után szí­ve­sen adok Ön­nek egy nyom­ta­tott pél­dányt, de csak biz­tat­ni tu­dom a pdf le­töl­té­sé­re és ol­vas­ga­tá­sá­ra is. Már a cím­le­írás­ból is lát­hat­ja, hogy ez az 589 ol­da­las kö­tet egy so­ro­zat első ré­sze: a ké­sőb­bi Oláh-levelezés a to­váb­bi kö­te­tek­ben fog meg­je­len­ni. Ön­nek mint fő­szer­kesz­tő­nek nem kell bi­zony­gat­nom az Oláh-levelezés meg­je­len­te­té­sé­nek nem csu­pán ma­gyar­or­szá­gi, de eu­ró­pai je­len­tő­sé­gét, és azt a sok évi mun­kát sem, ami egy ek­ko­ra kö­tet szer­kesz­té­se, saj­tó alá ren­de­zé­se mö­gött áll, de ké­rem, hogy vi­lá­go­sít­sa fel er­ről a ti­tok­za­tos „Origó”-t, aki­nek úgy tű­nik hi­á­nyo­sak a ma­gyar irodalom- és kul­túr­tör­té­ne­ti is­me­re­tei. Mint (fő­szer­kesz­tő) kol­lé­ga csak ja­va­sol­ni tu­dom, kér­je meg „Origó”-t: áll­jon ki a nyil­vá­nos­ság elé büsz­kén a ne­vé­vel, és kér­jen bo­csá­na­tot Szi­lá­gyi Emő­ke Ritától.

Üd­vöz­let­tel,
He­ge­düs Béla (MTA BTK ITI, re­ci­ti főszerkesztő)

No tags for this post.

Hegedüs Béla írása a kolozsvári Hungarológiai Kongresszus egyik kötetéről

2015. december 31. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Nyelv, lel­ki­ség és re­gi­o­na­li­tás a közép- és kora új­kor­ban: Elő­adá­sok a VII. Nem­zet­kö­zi Hun­ga­ro­ló­gi­ai Kong­resszu­son, szerk. Gá­bor Csil­la, Ko­ron­di Ág­nes, Lu­ffy Ka­ta­lin, Tóth Zsom­bor, Ba­logh F. And­rás, Ko­lozs­vár, Egye­te­mi Műhely–Bolyai Tár­sa­ság, 2013.

A be­mu­ta­tan­dó ta­nul­mány­kö­tet a Ko­lozs­vá­rott 2011 au­gusz­tu­sá­ban meg­ren­de­zett 7. Nem­zet­kö­zi Hun­ga­ro­ló­gi­ai Kong­resszus há­rom, iro­da­lom­tu­do­má­nyi te­ma­ti­ká­jú szek­ci­ó­já­nak elő­adá­sa­it tar­tal­maz­za.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Hegedüs Béla írása az „Édes érzékenység” című tanulmánykötetről

2014. december 31. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Édes ér­zé­keny­ség”: Ta­nul­má­nyok Ányos Pál­ról, szerk. Pin­tér Már­ta Zsu­zsan­na, Gondolat–Pannon Egye­tem Mo­dern Fi­lo­ló­gi­ai és Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Kar, Budapest–Veszprém, 2014.

Ha egy több­szer­zős ta­nul­mány­kö­tet si­ke­res­sé­gét az­zal mér­jük, hogy el­ol­va­sá­sa után a ben­ne fog­lalt írá­sok több­sé­ge a té­má­juk­ról való to­váb­bi gon­dol­ko­dás­ra kész­tet, il­let­ve ha a kö­tet el­ol­va­sá­sa a min­den­ko­ri (szak)olvasót újabb ku­ta­tá­si te­rü­le­tek fel­tá­rá­sá­ra vagy a meg­lé­vő té­má­i­nak újra‑, il­let­ve más­ként gon­do­lá­sá­ra ser­ken­ti, ak­kor ezt a köny­vet – leg­alább­is az én szem­pont­ja­im sze­rint – min­den­kép­pen si­ke­res­nek kell tar­ta­nom.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Hegedüs Béla recenziója Wilhelm Schmidt-Biggemann magyarul megjelent könyvéről

2011. december 31. § 0 hozzászólás

recenzió

Wil­helm Schmidt-Biggemann, Te­o­dí­cea és té­nyek: A né­met fel­vi­lá­go­so­dás fi­lo­zó­fi­ai pro­fil­ja, ford. Bo­ros Gá­bor, Si­mon Jó­zsef, Bu­da­pest, L’­Har­mat­tan, 2010 (A Német-Magyar Fi­lo­zó­fi­ai Tár­sa­ság Köz­le­mé­nyei, 7).

előre

A könyv Bo­ros Gá­bor és Si­mon Jó­zsef ki­vá­ló for­dí­tá­sá­ban, a Német-Magyar Fi­lo­zó­fi­ai Tár­sa­ság Köz­le­mé­nyei 7. kö­te­te­ként, a L’Harmattan Ki­adó­nál je­lent meg. A for­dí­tók sze­mé­lye már ön­ma­gá­ban ga­ran­cia az egyen­le­te­sen ma­gas nyel­vi szín­vo­nal­ra, a kö­vet­ke­ze­tes fo­ga­lom­hasz­ná­lat ér­vé­nye­sí­té­sé­re.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Mielz valt mesure / que ne fait estultie”: A hatvanéves Horváth Iván tiszteletére

2008. május 21. § 0 hozzászólás

autoreferátum

Mi­elz valt me­sure / que ne fait est­ul­tie”: A hat­van­éves Hor­váth Iván tisz­te­le­té­re, szerk. Bar­tók Ist­ván, He­ge­düs Béla, Se­láf Le­ven­te, Szegedy-Maszák Mi­hály, Szent­pé­te­ri Már­ton, Ve­res And­rás, Bu­da­pest, Kró­ni­ka Nova Ki­adó, 2008.

Hor­váth Iván ko­runk hőse. A kor az in­for­ma­ti­ka kora, hő­sünk pe­dig ott áll a vár­tán, egyik ke­zé­ben egy lyuk­kár­tyá­val, a má­sik­ban egy kép­ze­tes (ejtsd: vir­tu­á­lis) könyv­vel, ahol az el­du­gott el­éré­si utak be­le­fut­nak a szé­les­sá­vú in­for­má­ci­ós szu­per­sztrá­dá­ba. Azon a pon­ton, ahol a szá­mí­tó­gép – va­la­hol fél­úton a fe­hér­kö­pe­nyes mér­nö­kök hi­per­szá­mo­ló­gé­pe és a kép­er­nyő­re ta­pa­dó ti­zen­éve­sek hi­per­ak­tív mé­di­u­ma kö­zött – egy rö­vid kul­túr­tör­té­ne­ti pil­la­na­tig az elit­kul­tú­ra ré­sze volt.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.