Tóth Kálmán Horn András magyarul megjelent könyveiről

2020. március 4. § 0 hozzászólás

recenzió

  1. Horn And­rás. Az iro­da­lom­esz­té­ti­ka alap­jai. Szer­kesz­tet­te Fórizs Ger­gely. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017.
  2. Horn And­rás. Mi­ti­kus gon­dol­ko­dás és iro­da­lom. Iro­dal­mi mo­da­li­tás. Szer­kesz­tet­te Hege­düs Béla. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A két re­cen­ze­ált kö­tet a Svájc­ban élő ma­gyar iro­da­lom­tu­dós, Horn And­rás há­rom mű­vét fog­lal­ja ma­gá­ban. Az ere­de­ti­leg né­me­tül meg­je­lent köny­ve­ket a szer­ző for­dí­tot­ta és dol­goz­ta át a re­ci­tinél meg­je­lent ki­adá­sok szá­má­ra.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tóth Kálmán írása

2018. július 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Biró An­na­má­ria és Egyed Eme­se, szerk. Aran­ka György és a tu­do­mány meg­úju­ló alak­za­tai. Ko­lozs­vár: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, 2018.

Je­len kö­tet a Ko­lozs­várt 2017. má­jus 18−20-án A ma­gyar­or­szá­gi és er­dé­lyi tu­do­má­nyos­ság alak­za­tai a 18−19. szá­zad for­du­ló­ján. Aran­ka György-évfordulós ta­nács­ko­zás cím­mel meg­ren­de­zett tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok új­ra­gon­dolt, szer­kesz­tett vál­to­za­ta­it tar­tal­maz­za, ki­egé­szül­ve né­hány ott el nem hang­zott, de a ta­nács­ko­zás szer­ve­ző­i­nek fel­hí­vá­sá­ra szü­le­tett ta­nul­mánnyal (7).
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tóth Kálmán recenziója

2018. június 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Balogh Pi­ros­ka és Len­gyel Réka, szerk. Ró­mai köl­tők a 1819. szá­za­di ma­gyar­or­szá­gi iro­da­lom­ban: Ver­gi­li­us, Ho­ra­ti­us, Ovi­di­us. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2017.

Az óko­ri gö­rög és ró­mai iro­da­lom re­cep­ci­ó­ja a hu­ma­niz­mus késő kö­zép­ko­ri meg­je­le­né­sé­től kezd­ve meg­ha­tá­ro­zó je­len­tő­ség­gel bírt a ma­gyar­or­szá­gi ér­tel­mi­ség szá­má­ra is. Míg kez­det­ben ez csak egy szűk szel­le­mi elit­re kor­lá­to­zó­dott, a kora új­kor fo­lya­mán fo­ko­za­to­san bő­vült az is­ko­lai ok­ta­tás­ban részt ve­vők szá­ma. Az ok­ta­tás kö­zép­pont­já­ban 1844-ig alap­ve­tő­en a hi­va­ta­los nyelv stá­tu­sá­val ren­del­ke­ző la­tin nyelv el­sa­já­tí­tá­sa állt, eb­ben pe­dig fon­tos sze­re­pet töl­töt­tek be az an­tik auc­to­rok gram­ma­ti­kai, sti­lisz­ti­kai, re­to­ri­kai és po­é­ti­kai szem­pont­ból egy­aránt zsi­nór­mér­ték­nek te­kin­tett szö­ve­gei.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tóth Kálmán írása a „Nunquam autores, semper interpretes” című tanulmánygyűjteményről

2018. március 14. § 0 hozzászólás

recenzió

Len­gyel Réka, szerk. Nun­qu­am au­to­res, sem­per in­terp­re­tes: A ma­gyar­or­szá­gi for­dí­tás­iro­da­lom a 18. szá­zad­ban. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2016.

A 18. szá­zad iro­da­lom­szem­lé­le­té­nek, a lit­te­rae mi­ben­lé­té­nek meg­ér­té­se szem­pont­já­ból kulcs­fon­tos­sá­gú te­rü­let, a for­dí­tás­iro­da­lom vizs­gá­la­tá­ra ed­dig je­len­tő­sé­gé­hez ké­pest meg­le­he­tő­sen cse­kély fi­gye­lem irá­nyult a ha­zai irodalomtörténet-írás ré­szé­ről. Eb­ben szin­te bi­zo­nyo­san köz­re­ját­szott az ere­de­ti­ség­nek mint a mű­al­ko­tá­sok leg­főbb ér­ték­mé­rő­jé­nek ro­man­ti­kus elve, amely az utó­kor szük­ség­sze­rű­en ret­ros­pek­tív és sze­lek­tív né­ző­pont­já­ból jó­részt ki­ta­kar­ta a nem ere­de­ti­nek te­kin­tett szö­ve­ge­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tóth Kálmán recenziója Wéber Antal Magyarország 1514-ben és 1848-ban című könyvéről

2015. május 27. § 0 hozzászólás

recenzió

Wé­ber An­tal, Ma­gyar­or­szág 1514-ben és 1848-ban: Tör­té­nel­mi re­gény vagy re­gé­nyes tör­té­ne­lem, Bu­da­pest, Ar­gu­men­tum Ki­adó, 2011 (Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Fü­ze­tek, 169)

Wé­ber An­tal utol­só – még éle­té­ben meg­je­lent – mun­ká­já­nak címe két év­szá­mot emel ki Ma­gyar­or­szág his­tó­ri­á­já­ból: 1514-et és 1848-at, me­lyek­hez a csat­la­ko­zó al­cím a je­lölt tör­té­nel­mi ese­mé­nye­ken túl­mu­ta­tó kon­no­tá­ci­ó­kat kap­csol, fel­idéz­ve az ol­va­só­ban két 19. szá­za­di ma­gyar író, Eöt­vös Jó­zsef és Jó­kai Mór alak­ját.
» To­vább a tel­jes szövegre «

tudom-is-én-micsoda” – Tóth Kálmán recenziója

2013. november 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Ké­pek, szö­ve­gek, ol­va­sa­tok, szerk. Bartha-Kovács Ka­ta­lin, Pen­ke Olga, Szász Géza, Sze­ged, JATE Press, 2012 (Fel­vi­lá­go­so­dás, lu­miè­res, En­ligh­ten­ment, Aufklärung).

A Bartha-Kovács Ka­ta­lin, Pen­ke Olga és Szász Géza ál­tal szer­kesz­tett ta­nul­mány­kö­tet a szer­kesz­tői be­ve­ze­tő sze­rint a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Magyar-francia fel­vi­lá­go­so­dás ku­ta­tó­cso­portjá­nak ta­nul­má­nya­i­ból kö­zöl vá­lo­ga­tást, rep­re­zen­tál­va a cso­port tag­ja­i­nak ku­ta­tá­si te­rü­le­te­it, a ma­gyar és a fran­cia kul­tú­ra ta­lál­ko­zá­si pont­ja­i­nak elem­zé­sé­re, a mű­vé­szet­el­mé­let­re, iro­da­lom és kép kap­cso­la­tá­nak elem­zé­sé­re össz­pon­to­sít­va.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.