Jeney Éva recenziója

2018. december 12. § 0 hozzászólás

recenzió

Ale­xand­re Gefen. Ré­par­er le monde: La lit­té­ra­tu­re française face au XXIe sièc­le. Pa­ris: Edi­tions Cor­ti, 2017.

A könyv gyó­gyít – kor­társ el­kép­ze­lés? Kor­társ mant­ra? Va­ló­szí­nű­leg egyik sem, hi­szen szer­zőnk is tisz­tá­ban van az­zal, hogy a gon­do­lat, mely sze­rint a sza­vak gyó­gyí­ta­nak nem­csak Pas­cal­tól vagy Montaigne-től, de az óko­ri gö­rö­gök­től sem ide­gen. Két­ség­te­len vi­szont, hogy az ol­va­sás kor­társ ha­nyat­lá­sá­nak ko­rá­ban a biblio- és az iro­da­lom­te­rá­pia egy­re na­gyobb te­rü­le­tet hó­dít meg ma­gá­nak, és egy­re több he­lyen van je­len. Ma már nem­csak be­szél­nek nar­ra­tív me­di­ci­ná­ról, ha­nem gya­ko­rol­ják is azt. Van­nak or­vo­sok, akik a sto­ry­tel­l­inget és az el­be­szé­lést ki­fe­je­zet­ten gyó­gyí­tó cél­lal al­kal­maz­zák. A művészet- és az írás­te­rá­pia a pal­lia­tív hos­pice és nem-hospice el­lá­tás­ban is is­me­re­tes. Ami­kor te­hát nincs más mód a gyó­gyí­tó te­vé­keny­ség­re, ma­rad az iro­da­lom, „az em­be­ri sza­bad­ság vég­ső fegy­ve­re”.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Jeney Éva új könyvéről

2013. február 11. § 0 hozzászólás

autoreferátum

Je­ney Éva, Nyi­tott könyv: Iro­da­lom, te­rá­pia, el­mé­let, Bu­da­pest, Ba­las­si Ki­adó, 2012.

Azt hit­tem, ah­hoz, hogy az iro­da­lom­te­rá­pia el­mé­le­té­nek egy le­het­sé­ges váz­la­tát meg­ír­has­sam, fel kell füg­gesz­te­nem ol­va­sá­si szo­ká­sa­i­mat. Írás köz­ben ki­de­rült, csu­pán for­gat­ni kell a ka­lei­dosz­kó­pot, hogy más­ként für­kész­hes­sem mind­azt, ami bár­mely bib­lio­te­rá­pi­át meg­ha­tá­roz: az ol­va­só, az ol­va­sás, a könyv, a mű, a ha­tás, a be­szél­ge­tés és az írás köl­csön­ha­tá­sát. Né­ző­pont­ja­im az iro­dal­már né­ző­pont­jai, aki az iro­da­lom jó­té­kony, se­gí­tő és gyó­gyí­tó ha­tá­sát min­de­nek­előtt sa­ját ol­vas­má­nya­i­ból ismeri.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Kettős megvilágítás

2008. november 22. § 0 hozzászólás

autoreferátum

Ket­tős meg­vi­lá­gí­tás: For­dí­tás­el­mé­le­ti írá­sok Szent Je­ro­mos­tól a 20. szá­zad vé­gé­ig, szerk. Jó­zan Il­di­kó, Je­ney Éva, Haj­du Pé­ter, Bu­da­pest, Ba­las­si, 2007 (Pont for­dít­va 4).

Aki olyan szö­ve­gek­be mé­lyed el, me­lyek va­la­mely más vi­lá­got ar­ti­ku­lál­nak, sa­ját gon­dol­ko­dá­si mód­ját és ta­pasz­ta­la­ta­it pró­bál­ja ki egy olyan já­ték­té­ren be­lül, amely ide­gen, ám a for­dí­tás so­rán a sa­ját gon­dol­ko­dá­si mód és ta­pasz­ta­la­tok szá­má­ra még­is­csak hoz­zá­fér­he­tő­nek mu­tat­ko­zik. Az ide­gen­nek a sa­já­ton be­lü­li meg­je­le­né­se a sa­ját jel­le­get ki­fe­je­zet­té te­szi; más össze­füg­gés­ben je­len­het meg s ez­ál­tal ta­lán ide­gen­sze­rű­vé is vál­hat. A meg­ér­tés­nek az ide­gen­be való be­he­lyez­ke­dé­se ré­vén mu­tat­ko­zik meg, hogy az em­ber a sa­ját vi­lá­gát mi­képp ért­he­ti meg vagy mi­képp akar­ja meg­ér­te­ni – nem a ref­le­xió mód­ján, ha­nem a meg­ér­tés ta­pasz­ta­la­tá­ban köz­vet­le­nül: az­ál­tal, hogy az ide­gen a sa­ját élet va­la­mely já­ték­te­rét ala­kít­ja ki, hogy az ide­gen vi­lág a sa­já­tun­kon be­lül je­len­va­ló­vá lesz, s ily mó­don a vi­lág ki­fe­je­zet­ten ér­vény­re jut. A for­dí­tás úgy­szól­ván ket­tős meg­vi­lá­gí­tás, mely­ben vi­lág­ta­pasz­ta­lat és vi­lág­kép mint mély­ség és fe­lü­let egy­mást ki­egé­szí­ti.” (Gün­ter Figal)

Átemelve a régi rec.itiről.
No tags for this post.

Antoine Compagnon: Az elmélet démona

2007. december 19. § 0 hozzászólás

autoreferátum

An­toine Com­pa­gnon, Az el­mé­let dé­mo­na: Iro­da­lom és jó­zan ész, ford., jegyz. és a név­mu­ta­tót össze­ál­lí­tot­ta Je­ney Éva, Po­zsony, Kal­lig­ram, 2006.

A meg­ol­dá­sok el­múl­nak, a kér­dé­sek ma­rad­nak. Új kér­dé­sek­ként min­dig ré­gi­e­ket ve­tünk föl, leg­föl­jebb az össze­füg­gés vál­to­zik. Az egyet­len hi­te­les meg­ol­dás az arany kö­zép­út, a bi­zony­ta­lan­ság, a ren­del­ke­zés­re ál­lás, a nyi­tott­ság – va­la­hogy így fo­gal­maz­za meg el­mé­le­ti hit­val­lá­sát An­toine Com­pa­gnon, aki­től és aki­ről ma­gya­rul még nem ol­vas­hat­tunk vagy hall­hat­tunk túl so­kat.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.