autoreferátum

Hi­tes Sán­dor, „még da­dog­tak, mi­kor ő meg­szó­lalt”: Jó­si­ka Mik­lós és a tör­té­nel­mi re­gény, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas, 2007.

Jó­si­ka Mik­lós­ról, a 19. szá­zad kö­zép­ső har­ma­dá­nak egyik leg­nép­sze­rűbb ma­gyar re­gény­író­já­ról jó ide­je meg­ál­la­pí­tot­ták már, hogy nem ré­sze az élő iro­dal­mi ha­gyo­má­nyok­nak. Ad­dig pél­da nél­kü­li ter­mé­keny­ség­gel írott mű­vei a ma­guk ide­jé­ben vi­szont nem­csak az ol­va­sók ad­dig szin­tén pá­rat­la­nul szé­les kö­ré­re, ha­nem az iro­dal­mi gon­dol­ko­dás egé­szé­re ha­tot­tak. A ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­té­ben Jó­si­ká­nak vol­tak el­ső­ként a szó mai ér­tel­mé­ben vett ra­jon­gói – még­pe­dig alap­ve­tő­en höl­gyek.
» To­vább a tel­jes szövegre «