recenzió
Béres Norbert. A klasszikus századforduló népszerű prózairodalma. Csokonai Könyvtár 63. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2023. 315 p.
„Affectált, erőtetett tónus, vég nélküli szószaporítás, képtelen frazeológia, s mindezzel oly nehézkessége a mondatszerkesztésnek, mely próbára teszi a legfeláldozóbb türelmet is. Valóban ennek a könyvnek olvasását büntetésképen lehetne elrendelni oly embereknek, akik a régi irodalommal szakszerűen nem foglalkoznak.” – írja a dualizmus korának egyik jeles pedagógusa és esztétája, Névy László 1881-ben a Petőfi Társaság havi közlönye, a Koszorú hasábjain Mészáros Ignác bő száz évvel azelőtt, 1772-ben megjelent Kartigám című regényéről.[1] És azon keresztül tulajdonképpen a korai magyar regényirodalom egészéről is. Névy cikkének címe Dédanyáink olvasmányai, vagyis egy olyan korszakban született, amikor még volt folytonossága, személyes, családtörténeti távlatokban is jelentkező folytonossága e művek emlékezetének (még ha ekkor a művek valahai népszerűsége már talányosnak is tűnt föl). Későbbi értekezőknek még lesújtóbb volt a véleménye a magyar nyelvű regény kezdeteiről. Ahogy az utolsó átfogó történeti áttekintés szerzője, Wéber Antal fogalmazott 1959-ben: „nem sok örömünk telik a magyar regényirodalom elindulásában”, hiszen „művészileg másodrangú, tartalmukban elavult, módszereikben követhetetlen” szövegekről van szó.[2]
» Tovább a teljes szövegre «