Könyvismertetés
Italy & Hungary: Humanism and Art in the Early Renaissance, ed. Péter Farbaky, Louis A. Waldman, Villa I Tatti – Harvard University Press, 2011.[ref]Elhangzott április 26-án, a Budapesti Történeti Múzeumban. [/ref]
Azon a napon, amikor 1994-ben egy reggel megérkeztem a firenzei Villa I Tattiba, némi szorongással vegyes ámulattal sétálgattam a délelőtti párában úszó kertben. (Mindenki ismeri ezt az érzést, aki valaha is járt már ott.) Egy elegánsan nyírt bokor mögül hirtelen tekintélyes, őszes úr ugrott elő, és sietősen kezet nyújtott: – Mit keresel itt? – kérdezte. Képről ismertem, tudtam, hogy ő Walter Kaiser, a Villa igazgatója, és azt is éreztem, hogy ezúttal könnyednek és természetesnek illene lennem, de mégis úrrá lettek rajtam a kelet-európai reflexek, és félreértettem a kérdést. – Én vagyok az a magyar, tudja, aki ma érkezett – hebegtem, és rögvest belefogtam a tudományos programom ismertetésébe, beszéltem a magyar reneszánsz irodalom szépségeiről, meg arról, hogy nekünk, magyaroknak milyen fontos, hogy végre itt lehetünk, idétlenül próbáltam viccelni, hogy lám megint jönnek Firenzébe a barbárok a hegyeken túlról, mint a quattrocento idején, de már nem akad köztünk olyan, aki Janus Pannoniushoz lenne fogható. – Azt kérdeztem, mit keresel most itt a kertben? – mosolygott – Elintéztél-e már bent a házban mindent, amit kell, rendben van-e a szállásod, megkaptad-e az ösztöndíjadat? A többire is kíváncsiak vagyunk persze, később, az ebédnél elmondhatod – az órájára nézett – nemsokára gyülekezünk a teraszon, pontosan kezdődik, ne késsél – búcsúzott és elsietett.