Lengyel Réka Knapp Éva könyvéről

2018. március 28. § 0 hozzászólás

recenzió

Knapp Éva. Li­brum evol­vo: Eszme- és könyv­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok a XVIXX. szá­zad­ból (Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017).

A 16–20. szá­za­di ma­gyar­or­szá­gi irodalom‑, könyv- és mű­ve­lő­dés­tör­té­net ku­ta­tá­sá­nak a 2017-es év­hez köt­he­tő ered­mé­nyei kö­zött ki­emel­ke­dő he­lyet fog­lal el Knapp Évá­nak a szer­ző szí­ves köz­lé­se sze­rint Ci­ce­ró­tól köl­csön­zött, Li­brum evol­vo, azaz – az an­tik pa­pi­rusz­te­ker­csek hasz­ná­la­tá­ra uta­ló ki­fe­je­zést az újabb kori for­má­tum­ra al­kal­maz­va – „ki­nyi­tom a köny­vet”, vagy „ol­va­som a köny­vet” cím­mel meg­je­lent ta­nul­mány­gyűj­te­mé­nye. A cím­vá­lasz­tás, de el­ső­sor­ban a köz­re­adott ta­nul­má­nyok te­ma­ti­ká­ja össze­kap­csol­ja a kö­te­tet a Li­bel­lus – Vá­lo­ga­tott könyv- és könyv­tár­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok (Bu­da­pest: Ba­las­si, 2007) című mun­ká­val, de – aho­gyan a szer­ző a Be­ve­ze­tés­ben fel­hív­ja rá a fi­gyel­met – az újab­ban ké­szült dol­go­za­tok­ban a té­mák ki­fej­té­se új meg­kö­ze­lí­té­sen és mód­sze­re­ken alap­szik, s a vizs­gá­ló­dá­sok hang­sú­lyo­san eszme- és iro­da­lom­tör­té­ne­ti irá­nyult­sá­gú­ak.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Sapere aude! Merjetek okosak lenni! – Lengyel Réka recenziója a „Margarita poetica”-antológiáról

2013. szeptember 27. § 0 hozzászólás

recenzió

Mar­ga­ri­ta po­e­ti­ca”: A hu­ma­nis­ta alap­mű­velt­ség ol­vas­má­nyai a Kárpát-medencében 1526-ig. An­to­ló­gia, össze­ál­lí­tot­ta Ek­ler Pé­ter, OSzK – Gon­do­lat Ki­adó, Bu­da­pest, 2011 (Nem­ze­ti Téka).

Az an­ti­kok min­dent tud­tak. És min­dent le­nyúl­tak előlünk!

Ti­tus Mac­ci­us Pla­utus: A het­ven­ke­dő katona

Kar­sai György és Té­rey Já­nos fordítása

Va­la­ha az em­be­rek szé­pek és na­gyok vol­tak (most pe­dig meg­annyi gyer­mek és tör­pe mind), ám ez csak egy a vi­lág el­ag­gá­sá­ról ta­nús­ko­dó té­nyek so­ka­sá­ga kö­zül. Az if­jak töb­bé sem­mit sem haj­lan­dók ta­nul­ni, a tu­do­mány ha­nyat­lik, az egész vi­lág tót­ágast áll, vak ve­zet vi­lág­ta­lant s ta­szít a sza­ka­dék­ba, a ma­dár röp­pen, de nem szár­nyal, a sza­már lan­tot pen­get, az ökör tán­cot jár… Sem­mi sem úgy megy, ahogy men­nie kéne. Mon­das­sék hála az Is­ten­nek, ami­ért azok­ban az idők­ben reám ra­gadt mes­te­rem­ről a ta­nul­ni vá­gyás, és hogy min­dig ér­zem, me­lyik a he­lyes út, ha még­oly ka­nyar­gós is az ösvény.

Um­ber­to Eco: A ró­zsa neve

Bar­na Imre fordítása


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.