recenzió

Ma­gyar vi­lá­gi pony­va­iro­da­lom 1700–1820: I. Lí­rai da­lok és ver­sek. Saj­tó alá ren­dez­te Csör­sz Ru­men Ist­ván. Re­Tex­tum 8. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A vi­lág­iro­da­lom egy vagy több név­vel au­to­ri­zál­ha­tó mű­vei mel­lett je­len­tős szám­ban ke­let­kez­tek min­den kor­szak­ban úgy­ne­ve­zett ano­nim mű­vek. Ez az el­ne­ve­zés ugyan ki­csit csa­lé­kony, mert a név­te­len szer­ző fo­ga­lom ön­el­lent­mon­dás – vagy­is az ilyen mun­ká­kat nem az író sze­mé­lye, ha­nem a műve azo­no­sít­ja –, de annyi­ban min­den­kép­pen jo­gos, hogy az ano­nim mű­vek be­fe­je­zé­se leg­több­ször nem köt­he­tő egy név­hez, egy be­ha­tá­rolt idő­szak­hoz, leg­fel­jebb fel‑, il­let­ve el­tű­né­sük hord­ja ma­gá­ban az idő­té­nye­zőt.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Tüs­kés Ti­bor vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fia. Össze­ál­lí­tot­ta Tüs­kés Anna. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Bár­mit gon­dol­jon is az ol­va­só a szel­lem­tör­té­net­ről mint egy kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó tör­té­nel­mi kor­szak kul­tú­ra­meg­kö­ze­lí­té­sé­ről, to­váb­bá az an­nak egyik le­ága­zá­sán ma­gá­ra is­me­rő táj­iro­da­lom­ról, a vi­dé­ki (pa­rasz­ti) vagy vá­ro­si (pol­gá­ri) élet idil­li tisz­ta­sá­gá­ról, il­let­ve ör­dö­gi rom­lott­sá­gá­ról, ahogy az elő­ze­tes fel­te­vé­sek ezt pre­ju­di­kál­ni szok­ták, ta­gad­ha­tat­lan, hogy az egy­sé­ges, egy­sé­ge­sü­lő nem­ze­ti kul­tú­rá­kon be­lül, fel­té­ve, hogy ilye­nek lét­re­jön­nek, a föld­raj­zi el­kü­lö­nü­lés sa­já­tos je­gyei leg­több­ször ki­ala­kul­nak. Elég csak arra utal­ni, hogy pél­dá­ul Mó­ricz Zsig­mond és Ba­bits Mi­hály vi­dék­él­mé­nye nem csu­pán tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­ge­ket, de táji je­gye­ket is hor­doz, eb­ből kö­vet­ke­ző­en pró­za­szem­lé­le­tük el­tér egy­más­tól, noha ter­mé­sze­te­sen mind­ket­ten az egy­sé­ges ma­gyar nyel­vű kul­tú­ra kép­vi­se­lői és al­ko­tói.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Recenzió

Mi­kes Ke­le­men vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fia, Hopp La­jos anyag­gyűj­té­sé­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val össze­áll. Kun Zsu­zsan­na, Ma­c­zák Ibo­lya, Budapest–Eger, MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Intézet–Líceum Ki­adó, 2011.

Ter­mé­sze­tük sze­rint az év­for­du­lós em­lé­ke­zé­sek ugyan füg­get­le­nek az ün­ne­pelt sze­mé­lyek, szer­zők aka­ra­tá­tól, még­is nagy­ban hoz­zá­já­rul­nak az utó­kor ér­té­ke­lé­sé­hez. Igaz ez az 1761-ben el­hunyt Mi­kes Ke­le­men ese­té­ben is, aki­re 2011-ben ki­emelt fi­gye­lem­mel em­lé­ke­zett a szak­ma ha­lá­lá­nak két és fél szá­za­dos for­du­ló­ja al­kal­má­ból. A ke­rek dá­tu­mot, több szak­mai és szé­le­sebb kö­zön­ség­nek szánt prog­ram kö­szön­töt­te (ezek­ről rész­le­te­sen be­szá­mol az év­for­du­lós Mikes-honlap), s Mikes-antológiák és szö­veg­ki­adá­sok mel­lett 2011-ben je­lent meg Mi­kes vá­lo­ga­tott sze­mé­lyi bib­li­og­rá­fi­á­ja is. Meg­em­lí­ten­dő to­váb­bá, hogy a leg­in­kább le­ve­le­i­ről köz­is­mert szer­zőt 2012-ben Ro­dos­tó (Te­kir­dağ) dísz­pol­gár­rá avat­ta, ami a hosszú ide­ig konf­lik­tu­sos török–magyar múlt is­me­re­té­ben egy­ál­ta­lán nem ma­gá­tól ér­te­tő­dő esemény.

» To­vább a tel­jes szövegre «