recenzió
Fāṭıma cAliyye – Maḥmūd Escad, Tacaddüd-i Zevcāt Zeyl – Continuation of the Debate on Polygamy, A Modern Turkish Version, Transcription, and Facsimile, ed. Rana von Mende-Altaylı, Berlin, 2010 (Studien zur Sprache, Geschichte und Kultur der Türkvölker, 9).
A 19. században az Oszmán Birodalomban a reformkortól (Tanzimat) kezdődően az általános modernizációs törekvések között előtérbe került a nők helyzetét érintő reformok ügye. 1856-ban eltörölték a női rabszolgaságot (cāriyelik), 1858-ban a földtörvény keretein belül a nők örökösödési jogait terjesztették ki, 1869-ben jelent meg az első folyóirat nők részére (Teraḳḳī-i Muḫadderāt), a következő évtizedekben pedig számos oktatási intézményt hoztak létre számukra. A kormányzat reformintézkedései mellett a kor irodalmi életének nagyjai is élénken foglalkoztak a nők helyzetével. Jelentős költők és írók – Namık Kemal, İbrahim Şinasi vagy Ahmet Mithat Paşa – írtak a megrendezett házasság, a nők közéleti szerepvállalása, illetve a fátyol viselésének kérdéséről. Kiálltak a nők jogainak kiterjesztését szolgáló intézkedések mellett, ugyanakkor védték az iszlámban gyökerező hagyományokat.